21. adventi levél: Emlékezés naplóval

Őszinte leszek sajnos (legalábbis én sajnálom), hogy nem vagyok egy naplóíró típus, pedig olyan jó lenne néha végig szaladni a kedves élményéken. Most mégis úgy érzem, olyan jó lenne valami naplófélét összeállítani, ha nem is kimondottan erről az adventről, hanem a jövő évről. Persze némi gyakorlásnak, pont jó lenne egy picit szemezgetni ebből az időszakból is. Lehet öregszem, hogy emléket akarok hagyni magam után?

Közben azon gondolkodom, hogy igazából számomra ezek a levelek is emlékek, éppen mit gondoltam adott dologról vagy időnként személyes emlékeket is belecsempészek a levelekbe.

Nem, nem fogadom meg, hogy a következő évet vagy a karácsonyt naplózom vagy megcsinálom jövőre, nem akarok belőle „kötelességet”. Napi szinten biztos nem, de heti egy olyan jó lenne, álmodozom egy picit. Nem tudom, neked van-e hasonló gondolatod, de talán… így megpróbálok némi fogózkodót összeszedni, mi mindent lehetne naplózni, ha inkább a szavak embere vagy és nemcsak a képeké.

Miért jó, ha “naplóírásra” szánod magadat?

Szerintem segít megtalálni a hétköznapi rohanásban a szép pillanatokat, talán jobban tudsz a lehetőségeidért hálásnak lenni. Vagy csak egyszerűen segít a jó és a rossz emlékeket felidézni. Az érzelmeidnek is teret tudsz adni, az örömnek, a bánatnak, reménynek, az aggódásnak, akár a félelmednek is. Visszanézve már mennyire más színezete lesz. Ezek által sokkal jobban megismered magadat is

A naplózáshoz, nem kell szerintem sok szöveg, kerek mondatok, összefüggő fogalmazás. Sokkal természetesebb, ha kerül bele egy pici rajz, egy „gagyi” fotó, egy mozijegy, egy film cím, egy ételrecept, egy kép a gyerekedről vagy a kedvencedről… Valami pici lenyomat egy-egy időszakodról, ezek a pici emlékek felértékelődnek 10 – 20 év távlatából, gondolj csak egy régi naptár, emlékeztetőjére csak. Milyen feladataid voltak, mi töltötte ki a napjaid nagy részét… Le tudod írni, ha valami érdekeset olvastál, valami problémát megoldottál vagy meg szeretnél tanulni, egy hobbidnak tudtál hódolni…

Ne gondold azt, a kisemlék nem emlék. Utólag fogod csak meglátni, azok is milyen kincsek és ezek a kis emlékek, hogyan színezték be a mindennapjaidat, hogyan adtak fényt és derüt az életednek.

Ha te sem voltál eddig nagy naplóíró, mint én, ne akarj visszamenni az időbe és utólag bepótolni, sokkal inkább próbáld megélni a jelent, és annak időnként emléket állítani. És nem, nem kell senkinek megmutatnod, legyen ez nyugodtan a te személyes kis titkod most még vagy akár örökre.  De, ha úgy van kedved, akár lehet ez a napló publikusabb is, meglepheted vele később pl. édesanyádat, hogy jobban megosszad az életedet, különösen ha távol vagytok térben.

Írj egy dátumot, vágj ki akár egy számot, vegyél esetleg matricákat hozzá (egy sima füzet is tökéletes), ha kevesebb az időd, de színesebb szeretnéd vagy eleve vegyél egy színes határidő naplót, amibe most nem a feladatokat, hanem az emlékeket írod. És kerüljön mellé egy szó, egy félmondat, egy érzés, egy hír… bármi apróság, ami majd segít visszaidézni ezt a megörökítésre kerülő időszakot.

Vagy akár írjál cetlikre, postitekre és azt ragszd bele utólag egy füzetbe.

Nem kell minden nap beleírnod valamit, de egy naphoz, akár kerülhet több dolog is, had alakuljon a saját ritmusában. Bármi, ami bele kerül egy füzetbe, egy naplóba, egy naptárba, sokkal több emlék, mint a semmi.

Én időnként szeretem visszaolvasni a nektek írt leveleket, a blog bejegyzéseket is, mert azok is mind emléket állít egy-egy korszanak. Így tudom pl. 2014-ben mit ettünk, mi mennyibe került, mivel töltöttük a napjainkat. Ki emlékszik a Csóró család tűléli történetre? Minél messzebbről nézek vissza, annál izgalmasabb…

Ha bevállalósabb vagy csinálhatsz akár csili-vili scrapbook albumot, ha örömet okoz a vágás, ragasztás, színezés… de csak ha örömet okoz, mert ha a napló nem színes a funkcióját, az emlékhagyást ugyan úgy betölti.

Vagy teljesen egyszerűen egy-egy hét emlékeit gyűjtheted egy önzáródó zacskóba. Az év végén pedig majd eldöntöd mi legyen a sorsa. Kidobod? Megtartod? Vagy esetleg valami maradandóbbat alkotsz időnként belőle?

Bátran írd kézzel, már az is kiszakít a mindennapokból, amikor már minden gépen írunk és szinte minden nyomtatvány is kitölthető gépen. Teljesen más lesz az élmény, jé újra írok. Lehet én vagyok csak ilyen „elfuserált” de már csak két dologra használom a kézírást, bevásárlólistát írni és az ötleteimet, feladataimat írom így fel. Na jó meg konferenciákon sem vagyok hajlandó gépen jegyzetelni, de ott is ma már ötleteket írok, mert a legtöbb esetben a prezentációt úgy is megkapjuk.

Akár csak karácsony napjaihoz írj magadnak néhány sort a hangulatodról, az élményeidről….